|
|
Tartalomjegyzék
Bevezető
Találkozás
Köszöntés
Bemutatkozás
Megszólítás
Tegeződés
Társalgás
Telefonálás
Levelezés
A
jó megjelenés
Tisztálkodás
Öltözködés
Helyes testtartás
Hivatali öltözet
Alkalmi öltözet
Az
étkezés
Teríték
Napi ételünk
Fogadáson
Mit, mivel
Közlekedés
Utazás
Távoli
utazás
Autóban
Napközben
Hivatalban
Iskolában
Üzleti életben
Pénzintézetben
Az üzletben
Művelődés,
szórakozás
Otthon
Könyvtárban
Múzeumban
Templomban
Színházban
Moziban
Tánc közben
Vendéglőben
Szállodában
Strandon
Kiránduláson
Sporteseményen
Családi
összejövetelek
Vendégség
Eljegyzés
Házasság
Keresztelő
Temetés
Beteglátogatás
Ajándékozás Ajándék
Hivatali ajándék
Érdekességek
Előkelőségeknél
Játékok
Társasági játék
Szójáték
"Magyar" kártya
"Francia" kártya
Viccek
Kicsiknek
Nagyoknak
Info
Imresszum
Szerződés
Irodalom
|
|
Találkozás - Köszöntés
Nem
is hinné, hogy a köszönés, egymás üdvözlése milyen régi-régi szokás.
Talán ez volt a legelső illemszabály, amit az ember kitalált. És mennyi
változata volt és van!
Egy afrikai törzsről feljegyezték, hogy köszöntéskor, bemutatkozáskor
a markukba köpnek az ottani emberek.
A tibetiek meglengetik a kalapjukat, kinyújtják nyelvüket, és bal kezüket
a fülük mögé teszik.
A maorik (Új-Zéland őslakói) köszönéskor az orrukat dörzsölik össze.
A törökök és a keleti népek kezüket mellükre téve, mélyen meghajolva
köszöntik egymást.
A japánok derékból meghajolva üdvözlik egymást.
A szervusz köszönés a latin "servus humillimus domini" köszönésből rövidült.
Ez annyit jelent "legalázatosabb szolgája az úrnak". Ebből a latin üdvözlési
formából lett az "alázatos szolgája", s az "alászolgálja" köszönési
mód.
Persze
mi itt Magyarországon nem ezeket alkalmazzuk!
Ebből a fejezetből megismerheti a fontosabb - köszönésre vonatkozó -
illemszabályokat.
Ugye
sokszor hallotta már kisgyerekes szülőktől, mikor gyerekeiket a kezdeti
illemre nevelik: "Köszönj szépen!"
Köszönni,
másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor
és távozáskor üdvözölni az embereket.
A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk
kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk.
A
köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek: tehát
a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a
vezetőnek, fiú a leánynak.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal
lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az
is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi
vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők
egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen
a gyermekes anyát.)
Másik
kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak:
köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők,
vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
Érthetően
köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4
lépés távolságra megközelíti a másikat!
A
köszönés formái:
-
A napszaktól függően elfogadott köszönés, "jó reggelt", "jó napot",
"jó estét", "jó éjszakát kívánok". Ha igazán udvarias akar lenni mindig
használja "kívánok" szót. A gyerekeket a "szervusz", a "szia" szavakkal
üdvözölheti. Búcsúzásra a "viszontlátásra" szó a legmegfelelőbb.
-
Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb,
családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen
köszönhetnek "sziával", "szervusszal". Velük szemben is legyen tisztelettudó,
és az alapvető szabályokra ügyeljen!
-
Vannak hivatalos köszönések: a katonák "erőt egészséget" kívánnak, a
bányászok "jó szerencsét" mondanak.
A
katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást: ez a tisztelgés.
Valamikor a harcosok sisakot viseltek ez teljesen eltakarta az arcukat,
ha találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez
maradt meg a tisztelgésben.
A
köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek: a kézfogás,
a kézcsók, a kalapemelés.
A kézfogás alapvető szabályai: mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak,
a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb
beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben
se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti
a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt
ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan
fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni
a társ kezét.
Tovább
|
|
|