Tartalomjegyzék

Bevezető

Találkozás
Köszöntés
Bemutatkozás
Megszólítás
Tegeződés
Társalgás
Telefonálás
Levelezés

A jó megjelenés
Tisztálkodás
Öltözködés
Helyes testtartás
Hivatali öltözet
Alkalmi öltözet

Az étkezés
Teríték
Napi ételünk
Fogadáson
Mit, mivel

Közlekedés
Utazás
Távoli utazás
Autóban

Napközben
Hivatalban
Iskolában
Üzleti életben
Pénzintézetben

Az üzletben

Művelődés, szórakozás
Otthon
Könyvtárban
Múzeumban
Templomban
Színházban

Moziban
Tánc közben
Vendéglőben
Szállodában
Strandon
Kiránduláson
Sporteseményen

Családi összejövetelek
Vendégség
Eljegyzés
Házasság
Keresztelő
Temetés
Beteglátogatás

Ajándékozás
Ajándék
Hivatali ajándék

Érdekességek
Előkelőségeknél

Játékok
Társasági játék
Szójáték
"Magyar" kártya
"Francia" kártya

Viccek
Kicsiknek
Nagyoknak

Info
Imresszum
Szerződés
Irodalom

 

 

Találkozás - Megszólítás

Gyakorta kerülünk kínos helyzetbe: hogyan is szólítsuk meg a velünk találkozó urat, vagy hölgyet?
Sokszor még a rutinos rádió és tv riporter is zavarban van a riportalany megszólításával kapcsolatban.
A magyar megszólítási formák évszázadok alatt alakultak és formálódtak. Az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni a régi magyar megszólításokat:


Ma már tudjuk, hogy az előkelőket a honfoglalás idején "bőség"-nek nevezték. Törökös szónak vélhetjük, hiszen náluk a "Bey" az előkelő. A nagyságos "magnificus" cím a XV-XVI századtól járt azoknak a főrendeknek, akik a királytól, vagy a fejedelemtől bárói címet kaptak.

A tekintetes cím a "spectabilis" arisztokratáknak volt a címe, de együtt is használták a fenti két címet.

A kegyelmes, a nagyságos titulus bíróknak is kijárt. Előfordult, hogy a kegyelmest még uralkodók is megkapták.

A grófoknak az "illustrissime comes" kiválóságod megszólításjárt. Az sem volt ritka, hogy ezeket a megnevezéseket együtt használták.

A nemzetes címet felváltva használták a "tekintetes" és a "nagyságos" címmel. Később a nemzetes címet csak a lecsúszott ispánok, intézők, jegyzők használták.

A "nemzetes és vitézlő uraimék" megszólítás a fénykorát a török időben élte.

A nemzeteseknek a nemesi nemzethez tartozókat nevezték. Egy-egy nagy úr familiárisai gyakran versenyre keltek abban, hogy melyikük tud több megszólítást az uruknak. Erre nagyon jellemző példa Zay Ferencet az 1560-as évben egyik nemesi szolgája így szólítja meg:

"Ez a levél adassék az nagyságos és vitézlő Zay Ferencnek, Eger várának fejedelmének nekem kegyelmes uramnak kezébe".
A kezdő sorok pedig így hangzanak: "Nagyságos Vitézlő Tisztelendő uram".
A vitézlő tipikus magyar, a nyugati nyelvekben nincs megfelelője. A nemzetes és vitézlő gyakran szerepel együtt.
Ahogy csökkent a magyar nemesség régi katonai erénye, úgy ment füstbe a "nemzetes" és a "vitézlő" titulus értelme.


Tovább
 
        BÓNUSZ